|
Farkaslaka történelme A hagyomány szerint, amit korabeli leletek is bizonyítanak, a falu eredetileg a 2 km-re keletre levő magaslati dombokon feküdt, és Péterfalva volt a neve. Talán rossz megközelíthetősége és a völgyben futó Nyikó patak gazdasági előnyei miatt hagyták el lakói, amikor a mai Farkaslaka területére telepedtek. Első írásos adata az 1566-os adóösszeírás jóvoltából maradt fenn. A település neve eredhet a régi pogány időkből a farkas totemállat nevéből, viszont a hagyomány szerint a közeli erdőkben sok farkas lakott, amelyek néha a faluba is bemerészkedtek, és az őrizetlenül hagyott lovakat megtámadták. Így a farkas lakta névből eredhet a Farkaslaka név. A falu arról nevezetes, hogy itt született Tamási Áron (1897-1966) székely író, a XX. századi magyar irodalom meghatározó alakja. Regényei és novellái közül kiemelkedik az Ábel-trilógia: Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában, továbbá a Jégtörő Mátyás, a Szűzmáriás királyfi stb. Önéletrajzi írásai a Szülőföldem, a Virrasztás, a Vadrózsa ága, a Bölcső és bagoly. Stílusára jellemzőek a székely nyelvjárási kifejezések és a metaforikus kifejezésmód, műveit áthatja a székely szellemiség. Többször kapott Baumgarten-díjat, 1954-ben Kossuth-díjat. Magyar szabadkőművesként gondolkodására jellemző volt az egyenjogúság, a tolerancia, a nemzeti öntudat, megtartva köztük az egyensúlyt, amely abban a korban és országban, amelyben élt, nem volt jellemző. Vallotta, hogy nincs egyetemesség egyediség nélkül, tehát a konkrét egyetemesség csakis a különbözőségekre épülhet. Tőle származik a szállóigévé vált híres mondat: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ma Farkaslaka a magyar irodalom egyik zarándokhelye. Lakói 1910-ben 1327 lakosából 1326 székely-magyar és 1 német. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1865 lakosából, 1851 székely-magyar, 13 román, 1 német volt. Székely eredetű lakói a magyar népesség történelmi területein elterjedt nyelvújítás utáni magyar nyelvet használják anyanyelvként, de több helyi szó és kifejezés tarkítja nyelvüket. A székely-sziget adta körülmények miatt is a lakosság töredéke tud csupán a hivatalos állami nyelven, románul, elfogadhatóan írni, olvasni és beszélni. Hagyományos foglalkozás a szénégetés, amit a falu lakói közül még ma is többen űznek. Néprajza Férfiaknál hagyományosan fehér gyapjúposztó alapú székely harisnya, leginkább fekete sújtással, és székely ing kis mellénnyel, amit árvalányhajas báránybőr sapka vagy ritkán kalap és magas szárú fekete csizma egészít ki. A székely harisnya szorosan testre simuló szabása jelzi e nép erdei munkájának kívánalmait. A női viseletet szintén fekete csizma jellemzi, a fehér harisnya fölött színes szoknya, amelyet a székelység és a magyarság színei, a fekete, piros és zöld függőlegesen csíkozott váltakozása tesz díszessé. A szoknyát a hátul derékban megkötött fehér alapú gyakran pirossal hímzett kötény díszíti. A női fehér ing fölött a szoknyához hasonló csíkos mellény a viselet, míg a hajban díszes, általában piros alapú gyöngyökkel díszített pártát viselnek. Manapság csupán a hagyományos őszi szüreti-bálon, vagy más kivételes alkalmakkor viselik a legények és lányok. Híres emberek Itt született 1897-ben Tamási Áron író. Itt született Fancsali Márton, V. Ferdinánd király gyóntatója. Itt születettek Bonda Péter és Bonda János 1848-as huszártisztek. Itt született 1857-ben Tamási Áron gyulafehérvári nagyprépost. |
